1. versenyzők által írt rész /Rosetta Everdeen beugró/

Kath írta, hogy nem tudja nyaralás miatt megírni az első fejezetet, ezért szépen néztem egyik ismerősömre aki kedvet kapott a versenyhez és megírta a részt pár nap késéssel. Várja a szavazatokat, hogy szeretnétek-e tovább olvasni sorait vagy sem. A szavazatokat szeptember 7-ig lehet leadni. 

Egyik buliból vergődtem a másikba. Nekem erről szól a nyári szünet. Semmi felelősség, semmi elvárás csak az édes semmit tevés és éjszakai élet. Szüleim elég jó beosztásban vannak egy technikai cégnél, ezért sokat keresnek. Bár ha belegondolok ott mindenki gazdag... na mindegy nem gondolkodok annyit végén megfájdul a fejem. Szüleimet vártam haza, mert beszélni akarnak velem. Gondolom a legújabb botrányos ügyeimről. Kinyílt az ajtó és először anya lépett be rajta. Alacsony teremtés kék szemekkel és szőke hajjal. Utána szorosan apám lépett be a maga két méterével. Lerakták táskáikat, levették cipőiket és betessékeltek a konyhába. 
-Fiam van egy jó hírünk!- kezdte apa miközben anya melegítette az ebédet.- holmap indulsz a cég által rendezett táborba- erre a mondatra felnevettem.
- Hogy hova?- nevettem tovább. -Jó vicc volt fater, de most, már nyögjétek, ki mit akartok, mert húzok el a haverokhoz.
- Nem vicc- vágott közbe anya.
-Aha közel 18 éves vagyok, már csak 1 hónap választ el a nagykorúságtól. Én biztos nem fogok oda menni- szögeztem le. 

...

Véget nem érő vonatút már több, mint egy órája tartott, mikor a szerelvény lassítani kezdett. Összeszedtem csomagjaim, visszatettem fülembe a fülhallgatót, ami időközbe kiesett és megnéztem magam a tükörbe. Barnás hajam szénakazalként ékeskedett fejem, egy-két tincs pedig méregzöld szemem elé hullott. Lelépve a peronra majdnem hátast dobtam, de nem, azért, mert megbotlottam hanem, mert a semmi közepén hagyott itt a vonat. Egy idős, fekete hajú, jó húsban lévő nőt pillantottam meg kezébe egy táblával ,,Kurta Alexander". Mi a fészkes fene van itt? Mit akad ez a banya tőlem?- ötlöttek fel bennem a kérdések. 

- Te vagy Alexander?- kérdezte határozottan.

- Lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem- vontam meg a vállam.

- Idefigyelj, kisfiam velem ne szemtelenkedj, mert megbánod. Gyere, kövess!- de én egy tapodtat sem mozdultam Ő pedig csak ment tovább. Órák óta állhattam egy helybe, de egy vonat, sőt még csak bogár se tévedt felém. Már nagyon kezdtem unni és megbánni, hogy nem követtem azt a nőt. Felvettem a táskáimat a vállamra és elindultam abba a irányba amerre ment és egy kis faluba értem. A földes utakat nem szegélyezték utcai lámpák, de még csak kocsik sem jártak erre fele, jobban mondva nem olyanok, mint amilyet egy városi gyerek megszokott. Szép lassan leszállt az este és még mindig nem tudtam hol megszállni, mert senki sem ismerte az én rejtélyes idegenem. Lehuppantam a semmi közepén és elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami az arcomra csöpög. Bárcsak ne nyitottam volna ki a szemem ugyan is egy tehéncsorda legelészett körülöttem, és ami rám csöpögött nem volt más, mint egy kíváncsi boci nyála. Felkeltem, letöröltem az arcom és felmértem a terepet. A közelbe egy istállóban emberek serénykedtek. A kis srác mikor meglátott elkiáltotta magát és szüleivel felém indultak. A nő alakjában felismertem a tegnapi hölgyet, ezért felkaptam a táskámat és feléjük igyekeztem.

-Hali!- köszöntem, ahogy eléjük értem. Szonja egy nagy pofon kíséretében a földre küldött.

-Nem megmondtam, hogy kövess? –kiabált rám, éreztem, ahogy a számban a nyál vérrel keveredik, ezért köptem egyet és felálltam.

-Itt nem köpködünk buta vagy- rúgott sípcsonton a kis Pöcsös.

-Szedd össze a cuccaid és gyere be a házba. Lepakolsz, majd megkezded a büntetésed – mondta ellentmondást nem tűrően a férj.  Hát jó kis nyaralásnak nézek elébe, már most ki akarnak nyírni. Beérve a házba, majdnem sírva fakadtam. A lámpákat gyertyák helyettesítették és nyoma se volt a civilizációnak.

-Itt fogsz aludni- vezettek be egy sötét kis lyukba. Le kellett hajolnom, hogy beférjek, és ahogyan beléptem már bele is rúgtam az ágyba. Hangos szitkozódásba törtem ki, ami újabb büntetéseket vont maga után.- Pakolj le és gyere ellátni az állatokat. – úgy tettem, ahogy mondtak, mert semmi kedvem nem volt életem végéig itt dekkolni. A Nap szép lassan kezdett a horizont alá csúszni, ezért bementünk vacsorázni. Jobban mondva ők ettek én pedig büntetésből csak nézhettem. Azt hiszem, hogy nem loptam be magam a szívükbe, de csak azért is megmutatom nekik, hogy ki itt a helyi fasza gyerek. Evés és ima után fürdés nélkül mentünk aludni, amitől kicsit undorodtam, de nem tudtam mit tenni ellene. Talán a holnapi nap jobb lesz.