1. versenyzők által írt rész /Rosetta Everdeen beugró/

Kath írta, hogy nem tudja nyaralás miatt megírni az első fejezetet, ezért szépen néztem egyik ismerősömre aki kedvet kapott a versenyhez és megírta a részt pár nap késéssel. Várja a szavazatokat, hogy szeretnétek-e tovább olvasni sorait vagy sem. A szavazatokat szeptember 7-ig lehet leadni. 

Egyik buliból vergődtem a másikba. Nekem erről szól a nyári szünet. Semmi felelősség, semmi elvárás csak az édes semmit tevés és éjszakai élet. Szüleim elég jó beosztásban vannak egy technikai cégnél, ezért sokat keresnek. Bár ha belegondolok ott mindenki gazdag... na mindegy nem gondolkodok annyit végén megfájdul a fejem. Szüleimet vártam haza, mert beszélni akarnak velem. Gondolom a legújabb botrányos ügyeimről. Kinyílt az ajtó és először anya lépett be rajta. Alacsony teremtés kék szemekkel és szőke hajjal. Utána szorosan apám lépett be a maga két méterével. Lerakták táskáikat, levették cipőiket és betessékeltek a konyhába. 
-Fiam van egy jó hírünk!- kezdte apa miközben anya melegítette az ebédet.- holmap indulsz a cég által rendezett táborba- erre a mondatra felnevettem.
- Hogy hova?- nevettem tovább. -Jó vicc volt fater, de most, már nyögjétek, ki mit akartok, mert húzok el a haverokhoz.
- Nem vicc- vágott közbe anya.
-Aha közel 18 éves vagyok, már csak 1 hónap választ el a nagykorúságtól. Én biztos nem fogok oda menni- szögeztem le. 

...

Véget nem érő vonatút már több, mint egy órája tartott, mikor a szerelvény lassítani kezdett. Összeszedtem csomagjaim, visszatettem fülembe a fülhallgatót, ami időközbe kiesett és megnéztem magam a tükörbe. Barnás hajam szénakazalként ékeskedett fejem, egy-két tincs pedig méregzöld szemem elé hullott. Lelépve a peronra majdnem hátast dobtam, de nem, azért, mert megbotlottam hanem, mert a semmi közepén hagyott itt a vonat. Egy idős, fekete hajú, jó húsban lévő nőt pillantottam meg kezébe egy táblával ,,Kurta Alexander". Mi a fészkes fene van itt? Mit akad ez a banya tőlem?- ötlöttek fel bennem a kérdések. 

- Te vagy Alexander?- kérdezte határozottan.

- Lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem- vontam meg a vállam.

- Idefigyelj, kisfiam velem ne szemtelenkedj, mert megbánod. Gyere, kövess!- de én egy tapodtat sem mozdultam Ő pedig csak ment tovább. Órák óta állhattam egy helybe, de egy vonat, sőt még csak bogár se tévedt felém. Már nagyon kezdtem unni és megbánni, hogy nem követtem azt a nőt. Felvettem a táskáimat a vállamra és elindultam abba a irányba amerre ment és egy kis faluba értem. A földes utakat nem szegélyezték utcai lámpák, de még csak kocsik sem jártak erre fele, jobban mondva nem olyanok, mint amilyet egy városi gyerek megszokott. Szép lassan leszállt az este és még mindig nem tudtam hol megszállni, mert senki sem ismerte az én rejtélyes idegenem. Lehuppantam a semmi közepén és elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami az arcomra csöpög. Bárcsak ne nyitottam volna ki a szemem ugyan is egy tehéncsorda legelészett körülöttem, és ami rám csöpögött nem volt más, mint egy kíváncsi boci nyála. Felkeltem, letöröltem az arcom és felmértem a terepet. A közelbe egy istállóban emberek serénykedtek. A kis srác mikor meglátott elkiáltotta magát és szüleivel felém indultak. A nő alakjában felismertem a tegnapi hölgyet, ezért felkaptam a táskámat és feléjük igyekeztem.

-Hali!- köszöntem, ahogy eléjük értem. Szonja egy nagy pofon kíséretében a földre küldött.

-Nem megmondtam, hogy kövess? –kiabált rám, éreztem, ahogy a számban a nyál vérrel keveredik, ezért köptem egyet és felálltam.

-Itt nem köpködünk buta vagy- rúgott sípcsonton a kis Pöcsös.

-Szedd össze a cuccaid és gyere be a házba. Lepakolsz, majd megkezded a büntetésed – mondta ellentmondást nem tűrően a férj.  Hát jó kis nyaralásnak nézek elébe, már most ki akarnak nyírni. Beérve a házba, majdnem sírva fakadtam. A lámpákat gyertyák helyettesítették és nyoma se volt a civilizációnak.

-Itt fogsz aludni- vezettek be egy sötét kis lyukba. Le kellett hajolnom, hogy beférjek, és ahogyan beléptem már bele is rúgtam az ágyba. Hangos szitkozódásba törtem ki, ami újabb büntetéseket vont maga után.- Pakolj le és gyere ellátni az állatokat. – úgy tettem, ahogy mondtak, mert semmi kedvem nem volt életem végéig itt dekkolni. A Nap szép lassan kezdett a horizont alá csúszni, ezért bementünk vacsorázni. Jobban mondva ők ettek én pedig büntetésből csak nézhettem. Azt hiszem, hogy nem loptam be magam a szívükbe, de csak azért is megmutatom nekik, hogy ki itt a helyi fasza gyerek. Evés és ima után fürdés nélkül mentünk aludni, amitől kicsit undorodtam, de nem tudtam mit tenni ellene. Talán a holnapi nap jobb lesz. 

News

Már csak 1 napja van hátra Katherine-nek, hogy meghozza az első fejezetet felfedve tudását. Csak én várom ezt kíváncsian?

Egyéb:
Hamarosan összegyűjtöm jobb oldalra a jelentkezők neveit és szeptember elsejével lezárul a jelentkezés is szóval ne késlekedj hanem jelentkezz. Akik meg csak olvasók kívánnak maradni kérem legyenek aktívak, mert elsődleges sorban  tőlük várom a szavazatokat. A szavazatotokat majd, jobb oldalt tehetitek meg (a komment formájában érkezőket nem áll módunkban elfogadni) egészen addig míg ki nem kerül a következő részlet :D

Sooooooorrrrrrrrrrrrrrrrrryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy

Bocsánat a rengeteg késés miatt, de... nincs, de csak ötlethiányba szenvedtem. Most, viszont vissza talált hozzám az ihlet és nekilátunk a történetnek. gyorspostával üzenem mindenkinek, hogy kezdünk! Jelentkezőket még mindig várunk :P Szóval ha kedvet kaptál hozzá csak dobj egy üzit az anoalice@gmail.com-ra vagy kommentbe a legfrissebb fejezet alá.

UPSZ elfelejtettem bemutatni a bírákat akik kiválasztották az első írót, plusz akik segítenek nekem ha a nézők nem lennének aktívak. Elmira és Nikol (majd szépen nézek rájuk, hogy adjanak valami kis leírást magukról)

Oké most akkor már tényleg itt lenne a történet :

Egy élet, egy tábor mely mindent megváltoztat vagy még sem? Mit szólnál hozzá ha szüleid a tudtod nélkl kitalálnák, hogy elküldenek téged a cégük által rendezett táborba, mely azt a célt szolgálja, hogy szüleid válláról levegyék egy időre a terhet? És mi van, ha a beígért luxuskörülmények helyett egy szegényebb családnál szállásolnak el egy Isten háta mögötti faluban? Vajon ez a pár különböző korú fiatal, aki odakerül, megbarátkoznak egymással és összefognak, hogy megváltoztassák a helyet? Vagy betörnek és ők változnak meg a hely hatására?  

Viold, egy Isten háta mögötti kis falu ahol az emberek alig használnak áramot és a gépeket is csak hírből ismerik. Megvetik a tudomány, a technika gyors fejlődését és gyermekeiket is a régi hagyományok szerint nevelik. Vannak helyek hol a wc még a házon kívül található vagy egyáltalán nincs. Ahol az áram helyett gyertyát használnak, ahol a mosógépet még csak hírből sem ismerik, vagy csak nem akarják. Ahol az állatok jelentik az egyetlen közlekedési eszközt a falun áthaladó vasúton kívül. Ahol az asszonyok és a férfiak még tisztelik egymást és megbecsülik a belső értékeket. Ide érkezik pár fiatal, kik nagyot koppannak, mikor szembesülnek a ténnyel, hogy bizony a jólétből a semmibe érkeztek. Itt próbálnak túlélni 2 hónapot, míg a szüleik számára otthon, eljön a mennyország.  

ÉS a SZERENCSÉS vagy épp SZERENCSÉTLEN akit kisorsoltak nem más, mint Katherine Pierce
Leadási határidő: 2013.08.24


SZPONZOROM-hoz is kukkancsatok be: Kritikák, fejlécek, hátterek,
Amelyik blog nélkül pedig létre se jöhetett volna a fejléc :  Kawaii Blog Design